1968. február elsején, 9 hónappal szülei házasságkötése után született. Elvis magán kívül volt a boldogságtól, elhalmozta mindennel, leste a kívánságait. Születésétől komoly médiafigyelem övezte, a rajongók is nagy érdeklődéssel, féltő szeretettel fordultak felé, amivel nehezen tudott mit kezdeni, sokáig úgy érezte, nem személyesen neki szól. Elvis kicsi hercegnője az egész Elvis-világ kicsi hercegnője lett, drukkoltunk neki, szerettük volna, hogy boldog legyen.

Bár sokak által irigyelt körülmények közé született, sokszorosan nehéz élete volt. Szülei válása, édesapja rossz egészségi állapota, korai halála, az ebből fakadó függőségek, párkapcsolati problémák mind igen megviselték Őt. Hiába volt tehetséges énekes, zenész, dalszerző, nehezen állt ki a nyilvánosság elé és miután megtette, folyton édesapjához hasonlítva, saját jogán nem igazán tudta Őt értékelni a világ.

Élete legnagyobb ajándékának a gyerekeit tartotta, nagyon büszke volt rájuk. Fia, Benjamin 2020-as halálát sohasem heverte ki, még jobban bezárkózott. Nagyra értékelte az Elvis filmet és Austin Butler alakítását, a depresszióból ez tudta valamennyire kirángatni. Január 8-án még Ő vágta fel Elvis születésnapi tortáját Gracelandben, este együtt ünnepelt családjával, Austin Butlerrel, valamint Baz Luhrmannel Los Angelesben. Január 10-én ott volt, amikor Austin Butler Elvis megformálásáért átvehette első Golden Globe díját és meghatódott a köszönőbeszédén.

Kicsit olyan érzés most, mint a Star Warsban az Alderaan pusztulása, érezni a nagy fájdalmat az Elvis-világban. Mivel a zenéje mindenképpen fennmarad és örök, ennél nagyobb és fontosabb darabot nem tudtunk volna elveszíteni Elvisből. Isten veled Lisa, köszönünk mindent, nyugodj békében úgy, ahogy itt a Földön sohasem tudtál - édesapáddal és a fiaddal együtt!

---

Imádták egymást Elvis és ő, akkor voltak igazán boldogok, amikor együtt lehettek, de ennek a boldogságnak nagyon hamar vége szakadt. 9 éves volt, amikor elvesztette az édesapját és vele együtt valójában az otthonát és a biztonságát is. Nem volt többé a kis hercegnő, hiszen az anyjával és annak új párjával kellett élnie, új városban, új lakóhelyen, új környezetben, idegen emberek között.

Egy ilyen veszteséget azok sem hevernek ki könnyen, akik átlagos körülmények között élnek és nem szupersztár az apjuk, el sem tudjuk képzelni, hogy Lisát mennyire megviselhette apjának, az otthonának, a barátainak az elvesztése. Lázadt, kompenzált, dühös, szomorú, csalódott, vigasztalhatatlan volt. Megpróbálta valahogy elviselni, túlélni apja hiányát, belemenekült a dohányzásba, kábítószerekbe, bulizásokba, korai házasságba, gyerekszülésbe. Kereste önmagát, a saját kifejezési módját.

Elkezdett énekelni, zenélni, dalszövegeket írni, koncertezni. Nem örült annak, ha „csak” Elvis lányaként szerették őt, arra vágyott, hogy önmaga, a saját zenéje, dalai miatt szeressék. A dalszövegeiben írta le az érzéseit, gondolatait, vágyait, félelmeit, egyfajta terápiát jelentett neki a szövegírás. Megpróbált saját magának és a családjának, a gyerekeinek azt megközelítő életszínvonalat megteremteni, amihez Elvis mellett hozzászokott. Meg kellett birkóznia azzal is (ahogy valószínűleg Elvisnek is), hogy sohasem tudhatta, valóban, őszintén őt szeretik-e, vagy csak a nevét, a pénzét, az ismertségét?

A hírnévnek, a gazdagságnak megvan az ára. Nem tehetett egy lépést sem anélkül, hogy valaki ne fotózza le, ne akarjon autogramot kérni tőle, ne akarjon vele beszélni vagy megismerkedni. Mint mindenki, ő is arra vágyott, hogy szeressék, hogy őszintén, önmagáért (is) szeressék, hogy rábízhassa magát a párjára, a barátaira. Többször kellett csalódnia, talán túl naív volt, túl odaadó, túl meggondolatlanul döntött, túlságosan akart szeretni és szeretve lenni. A fény, a csillogás ellenére nem volt sem könnyű, sem kiegyensúlyozott az élete. Az igazán biztos pontot és az igazán biztos szeretetet a gyerekei jelentették számára, velük boldog volt.

Sajnos az élet újra megfosztotta őt egy férfi-családtagjától, a fiától, aki önmaga vetett véget az életének. Lisa sohasem tudta feldolgozni sem Elvis, sem Benjamin halálát, Bennel együtt valahol, a lelkében ő is meghalt. A kedves, nevetős, humoros, élénk Lisa szótlan lett, mosolytalan, végtelenül szomorú. Jótékonysági tevékenységét folytatta, de egyébként ritkán állt a nyilvánosság elé.

Ebből az állapotból az Elvis filmnek és Austin Butlernek sikerült őt kimozdítania. Lisa mind a filmet, mind Austin munkáját csodálta, szerette, közte és Austin között létrejött egy mély, szeretetteljes, baráti, már-már családi kapcsolat, ami Lisának új erőt, energiát adott, újra tudott mosolyogni, nevetni. Talán vele megtalálta azt a bizalmat, szeretetet, harmóniát, amit Elvis és Ben halála óta keresett, de nem talált.

Sajnos ez a boldogabb, szeretetteljesebb, talán végre könnyebb időszak sem tarthatott sokáig, ezúttal Lisát vette el az élet a szeretteitől, a rajongóktól, mindannyiunktól. Hiába drukkoltunk, imádkoztunk érte, sajnos elmaradt a csoda, a szíve feladta. Mélyen együttérzünk a családjával, sok erőt kívánunk nekik ezekben a nehéz időkben. Bízunk benne, hogy Lisa most már boldog, mert újra együtt lehet az édesapjával, a fiával, a nagyszüleivel és örök nyugalomra, békére, szeretetre lelt velük együtt.