Elvis és a sport
Elvis, a fekete öves rugby-játékos :)
Elvis Presley januárban lenne 75 éves és már 32 éve nincs közöttünk.
A múlt század legnagyobb és legismertebb elõadójaként hatása a mai napig meghatározó. Sokan tudják róla, hogy stílusával, egyéni elõadásmódjával megreformálta, újraértelmezte a rockzenét, a 60-as években készült zenés filmjei remek kikapcsolódást nyújtanak, 70-es évekbeli mélyérzésû dalaival pedig emberek millióinak hozott, hoz feltöltõdést, vigasztalást az életébe. Számtalan rekordot tudhat a magáénak, így 1973-as, mûholdon közvetített koncertjét, az „Aloha From Hawaii”-t több, mint egymilliárd nézõ látta, de Õ a lemezeladási csúcstartó is, milliárdos példányszám felett.Ismert jótékonyságáról is: számtalan autót, házat osztogatott szét, támogatott jótékonysági szervezeteket, segített bajbajutott embereken.
Talán kevésbé közismert azonban sport iránti rajongása: a katonaságnál kezdett el karatézni és a fekete övet is megszerezte, az amerikai foci szeretete azonban gyerekkorától haláláig elkísérte. Legjobban az NFL mérkõzéseit kedvelte, kedvenc csapata pedig a Cleveland Browns volt. Nagyon szeretett volna bekerülni az iskolai csapatba, ez azonban csak ritkán sikerült neki, pedig egy alkalommal az edzõ – mivel Elvis nem ment el ezügyben fodrászhoz – saját kezûleg nyírta meg késõbb híressé vált frizuráját és barkóit. Ebbõl a csapatból kerültek ki azok a srácok, akik elsõ koncertjeire, turnéira elkísérték Elvist a balhé és a társaság kedvéért, majd belõlük alakult a késõbb hozzájuk csatlakozó többiekkel a „Memphisi Maffia”. Rettegték vizipisztoly- és tûzijáték-csatáikat a turnékon, filmforgatásokon, a bekerüléshez a legjobb ajánlólevél az volt, ha valaki értett az amerikai focihoz. Elvis szerette a kemény játékot, 1960 októberében el is törte meccs közben jobb kezének kisujját úgy, hogy észre sem vette. A többiek figyelmeztették, hogy furcsán áll.
Megalakították az EPFT-t (Elvis Presley Football Team) és Hollywoodban számtalan híresség ellen játszottak. Az amerikai foci még Elvis egyik filmjébe is bekerült, az 1969-ben készült „Change Of Habit”-ben egy gettóban dolgozó orvost játszott, aki szívesen énekelt, zenélt és egy jelenetben focizott is a környékbeliekkel.